"Szeretnék a tegnapi (2018. 04. 21., szombat) esemény – a számomra megélt - élményeiről mesélni pár mondatot. Talán nem haragszik meg érte senki sem.

 

Nekem gyermekként és ifjúként sem adatott meg, hogy a cserkészettel megismerkedjem. Ezért is olyan nagy öröm számomra, hogy megtapasztalhatom az Úr áldását, kegyelmét, hogy a gyülekezetünkben elindulhatott, alakulhat folyamatosan a cserkészet. Nagyon nagy hála és köszönet a nagytiszteletű lelkészházaspárunknak (Németh Norbert és Némethné Hesz Márta) a nyitottságukért, a presbitériumunknak az elfogadását, az engedélyezését, Tóth Györgynek és Tóthné Hochmann Csengének (házaspárnak) az alázatos és elhivatott munkájukért, valamint a családoknak, gyermekeknek - akik tagjai, részesei ennek a még apró csapatnak - az aktivitásukért a lelkesedésükért, a jelenlétükért. Hálámat és köszönetemet nem tudom eléggé kifejezni annak, hogy a gyermekeim tagjai lehetnek, háttérből segíthetek úgy ahogy tudok és annyit amennyit tudok. Nagyon-nagyon köszönöm, hogy jelen lehettem, részese lehettem a tegnap esti tábortüzes foglakozásnak. Én tegnap este újra gyermek lehettem, gyermekként viselkedhettem. Alázattal, őszintén, tisztán, egyszerűen, elfogadóan, felszabadultan, felhőtlenül – ahogy csak egy ártatlan gyermek tud – nevethettem, énekelhettem, örülhettem, játszhattam. Nagyon köszönöm, hogy felnőttként újra gyermek lehettem. Nagyon köszönöm és hálás vagyok, amiért érezhettem, megtapasztalhattam az Úr Jézus Krisztus áldását, jelenlétét, hogy velünk van, közöttünk van. Együtt lehettünk mind a pici csecsemő gyermekkel, 5-6 éves kisgyermekkel, kis kamasszal, nagyobb kamasszal, felnőttel együtt mind fizikálisan, mind lelkiekben. Nagyon jó volt látni – szerintem ez nagyon is fontos -, hogy mind a kicsi gyermek, mind a nagyobb gyermek, mind a felnőtt (ebbe beleértem a nagytiszteletű lelkészpásztorunkat, Németh Norbertet is) együtt, egymás előtt alázattal, hittel, elfogadóan, őszintén tudtunk JÁTSZANI. Az már csak a hab a tortán volt, hogy a játék után következet az evészet, az ivászat, a sütizés, a sütögetés, a beszélgetés.

 

Köszönöm, hogy elolvasták/elolvastátok a levelem."

Áldás, békesség addig is mindenkinek: Barabásné Árva Rita